Kóricálok az éjjeli geometriában, ahol a vizek szerelmesek, a színeknek illata van, az érintésnek színe. Művész moziban ülök, pöttyös bögréből kávét iszom – virággal a hajamban – miközben versek sétálnak át rajtam minden feltűnés nélkül. Színes körömlakkal festek az aszfaltra, szappanbuborékot fújok, mezítláb sétálok a fűben, ölelgetem a fákat, akik visszaölelnek. Kiállításokon álmélkodom, szélgép-effektezem a hajszárítóval, zenéket érintek meg az ujjammal. Írok, fotózom, zenélek és rajzolt deszkákon muzsikálom el, hogy a szerelem a legfőbb törvény – ami ugyebár tény.